Most még a csapból is a 'hajléktalan törvény' folyik. Hogy a rendelet megállja-e a helyét? Jogos-e? Kivitelezhető-e? Szerintem a számtalan felmerülő kérdésre nincs EGY JÓ válasz. Mindenkinek más a véleménye, mindenki más tart jónak.

Egy biztos! A hajléktalanok veszélyben vannak! De ha nem lenne ez a rendelet, akkor is veszélyben lennének.

De a saját véleményemet, a bizonytalanságomat - politikától mentesen - most ki szeretném magamból adni. Sokszor már a magam igazában sem vagyok teljesen biztos. És ezt most megpróbálom röviden 'papírra' vetni. Lehet, hogy egy picit durva leszek, ezért ne haragudjatok.

Budapesten élek. Régen minden nap használtam a tömegközlekedést, ma már csak ritkán. Gyakran járok a város azon részein, ahol rengeteg a hajléktalan (?). Az aluljárók, ezek a terek, utcák egyszerűen borzalmas állapotban vannak! A húgytócsákat, a sz*rokat, a szemetet kerülgetve (néha belelépve) kell embereknek nap mint nap munkába, iskolába mennie. Ha csak ezt nézzük, akkor baromira megállja a helyét a rendelet. De vajon ez a jó megoldás? Kirekeszteni őket? Ez a probléma szőnyeg alá seprése? Ez a megoldás? Őszinte leszek, fogalmam sincs.

Egyszer abban hiszek, hogy mindenkit lehetne, és KELL is integrálni. Ahhoz, hogy be, vagy vissza tudjanak illeszkedni kell a segítségünk. Aztán azon gondolkodom, hogy vajon ez igaz-e. Lehet-e mindenkit integrálni? Tényleg a társadalom hasznos és értékes tagja akar-e lenni mindenki? Van aki megelégszik ezzel? Elégedetlen, de tenni nem akar? Az étel és a dohány még az ételnél és a lakhatásnál is fontosabb?

Látni példákat arra, hogy hajléktalanok önerőből, rengeteget dolgozva, spórolva, küzdve hajtanak a jobb életért, és sikerül is nekik kitörni. De akkor vajon a többiek miért nem ezt teszik? Egy embernek már sikerült. Akkor mindenkinek sikerülnie kéne, nem? De 'normális' embereket sem lehet így összehasonlítani. Van aki fizikus lesz. Akkor vajon ez is menne mindenkinek? Mindenki ugyan annyi értelmi és érzelmi intelligencia birtokában van vajon? Ha egy hajléktalannak sikerült, a többinek is sikerül? Ha egy ember zseni, vajon a többi is tud zseni lenni?

Aztán a másik dolog. Kell segíteni?
Vegyes érzések vannak bennem. Ha van, szívesen adok. De őszinte leszek, bármennyire is emberi gyarlóság ez, felmerül bennem a kérdés, hogy miért adjak? Én is keményen megdolgozok minden forintért! Küzdök, hajtok nap mint nap! A sok 200, 500 és 1000 forintosokból, amiket kiosztogattam már az évek alatt, éppen egy új telefont is vehetnék. Ez önzőség? Önzőség az, hogy amit én keresek azt magamra költöm? Nem tudom. Egyszer úgy gondolom, hogy adni kell, segíteni muszáj. Egyszer meg úgy, hogy most inkább önző leszek és nem adok.
De akkor ez most tényleg önzőség, vagy valami teljesen más?

A világ leggazdagabb emberei is osztogassák szét a pénzüket? (Most itt azokra gondolj, akik vért izzadva, csalás nélkül lettek gazdagok.) Akkor legyen egyenlőség? A FRANCBA! Egyenlőség soha nem is volt és nem is lesz.Egyszerűen LEHETETLEN! 
De ezzel mi legyen? Adjak vagy ne adjak? 

Ez az adakozok-nem adakozok viszont nem összekeverendő a jótékonykodással. Jótékonykodni kell. Támogass Te is valamilyen jó célt. Menj ki menhelyre, beteg gyerekekhez, hospice házakba. Állj ki Te is egy nemes ügy mellett - ezt én is teljes vállszélességgel támogatom. De vajon az jó dolog, hogy egy tenni képes, cselekvőképes, dolgozni képes ember tenyerébe egy nap több tíz, több száz ember nyom kemény forintokat? Ezzel nem azt erősítjük benne, hogy nem kell tenned semmit, így is jön a bevétel. Nem annyi, mintha dolgoznál, de nem is kell érte a beledet kihajtanod.

De akkor mi legyen? Segítse őket az állam? Adjon nekik munkát? Biztosítson nekik lakhatást? Sínylődjenek tovább? Bujkáljanak, meneküljenek? Menjenek rettegve hajléktalanszállóra? Egyáltalán a szállókon van elég hely? Milyenek ott a körülmények? Be akarnak egyáltalán oda menni? Vajon jogos az, hogy elvehetik tőlük a dolgaikat? Megbüntethetik őket, bezárhatják őket csak azért mert szegények? Mert nincs hol lakniuk?  És vajon mi lesz a 'háziállataikkal'? Ha a hajléktalanságnál maradunk, akkor elmondom az őszinte véleményem. Én jobban sajnálom az otthontalan állatokat, hiszen ők abszolút nem tehetnek semmiről és nem tehetnek a jövőjükért. De ennek a témának szeretnék egy külön bejegyzést szentelni a közeljövőben. 

És ha már háziállatok. Azok a kutyák, cicák, egerek, nyulak és többi kisállat vajon tényleg KISKEDVCENC? Vagy csak könnyebben adakoznak az emberek, ha állatot látnak? Hamarabb megnyílik a pénztárcájuk? Mert hiszen  az állatok tényleg nem tudnak dolgozni, pénzt keresni és élelmet venni. 
De az is lehet, hogy valóban mindennél jobban szeretik a kisállataikat. Lehet, hogy már csak ők maradtak egymásnak és meg sem fordul az ember fejében, hogy csak kihasználja az állat látványát. 

Ohh istenem.

Kavarognak bennem a gondolatok. Nem tudom, hogy ezt a helyzetet hogyan lehetne úgy megoldani. Vajon van egyáltalán megoldás? Fogalmam sincs.

Egy biztos. Rengeteg ember és állat van veszélyben!

Ti mit gondoltok erről? 
Várom a véleményeteket kommentben!